Rólunk

A pankráció története

A hazánkban ma „pankrációként” elterjedt műfaj a modern szórakoztatóipar egyik leggyorsabban népszerűsödő ágazata. Eredeti elnevezése „professional wrestling”, mely előtag arra utal, hogy a klasszikus olimpiai birkózástól eltérően a pankráció külön hivatásként kezelendő.

Kialakulása 1830 köré tehető Franciaországban. Az akkori karneválok szerves részei voltak olyan társulatok, melyek különleges előadók számait mutatták be a közönségnek: kötéltáncosokat, állatidomárokat és olyan erősembereket, akik gyakran birkózók közül kerültek ki.

Ezek az erősemberek gyakran nyílt kihívásokat intéztek a közönség felé: aki legyőzi őket a kötelek között vagy legalább 10 percet kibír talpon, pénzdíjat nyer. A küzdelem szórakoztatóbbá tétele érdekében a színpadmesterek különféle beceneveket találtak ki a legyőzhetetlen birkózóknak és különleges szabályrendszerekkel rukkoltak elő, gyakran pedig a közönséget is bevonták a párharcok kimenetelébe.

A műfaj óriási népszerűségre tett szert a térségben. Az 1800-as évek végére az Osztrák-Magyar Monarchiától Olaszországon át Oroszországig „Greco-Roman Wrestling” néven terjedt el, rengetegen vártak már arra, hogy a legendássá vált fantázianevű birkózókat valaki végre legyőzze.

A századfordulóra a bokszhoz hasonlóan már arénákba szervezték a műsorokat, melyeken a hírhedt birkózók egymással mérkőztek meg.

Az első bajnoki cím felavatása 1901-ben történt, mikor sok különálló társulat közösen létrehozta a National Wrestling Associaton névre hallgató legelső pankráció szervezetet. A II. Világháború után a műfaj adaptálódott Amerikába, ahol a '60-as években megalakult a „WWWF” névre hallgató szervezet, melyet ma WWE-ként ismerünk.